fej logo
BEMUTATÓTEREM : GALÉRIA : SZABADISKOLA
spacer spacer
BEMUTATÓTEREM
Termékek
Szolgáltatások
Referenciák
Referencia fotók
Kapcsolat
Nyitva tartás
spacer
GALÉRIA
Aktuális kiállí­tás
Korábbi kiállí­tások
Tevezett kiállí­tások
Aktuális eladási kí­nálat
Sajtómegjelenések
huba Művészcsoport
Kapcsolat
Nyitva tartás
spacer
SZABADISKOLA
Program
Jelentkezés
Kiadványok
Fotógaléria
Kapcsolat
Oktatási időpontok
spacer
A főoldalra
spacer
spacer
HUBA® Bemutatóterem és Galéria
1012 Budapest, I. Attila út 133. utcai bejárat
E-mail: hubakft@t-online.hu, fax: 355-4538, 225-8450, Mobil: 06/30/9663303

Kiállí­tó művész(ek): Gábriel Ajna, Mészáros Szabolcs, Schaller István, Udvardy Emese, Zsédely Teréz
huba Művészcsoport első csoportos kiállítása: PRAXIS
A kiállí­tás megtekinthető: 2008-09-05 - 2008-09-30
Meghí­vó letöltése
Kiállí­tási lap letöltése
Kiállí­tott művek
Megnyitó
A kiállí­tás megnyitóján készült képek

 

 

 A huba Művészcsoport (Gábriel Ajna, Mészáros Szabolcs, Schaller István, Udvardy Emese, Zsédely Teréz) PRAXIS című kiállításának megnyitója      

 

 

Dr.Bellák Gábor   

 

 

Mielőtt a megnyitó szavaival útjára bocsátanám a kiállítást, s természetesen a kedves látogató közönséget is a képek elmélyültebb tanulmányozására sarkallnám, hadd kérjek valamit: Vegyük kezünkbe a meghívót. S olvassuk el figyelmesen, mi is van odaírva: huba Művészcsoport. – Teljes zűrzavar és totális káosz. Ugyanis: ezt nagybetűvel kell írni. Minden könyvtáros, ki majd valaha katalogizálja a Huba művészcsoport kiadványait, meghívóit, nagy H-val fogja írni, vagy ha mégse, mert tudja, hogy kicsivel van az eredeti, akkor majd a rákövetkező nemzedékek lexikonszerkesztői fogják mind-mind kijavítani, s talán lesz valaki, egy kontrollszerkesztő, aki majd visszajavítja kicsire, és így tovább. De ezt csak bevezetésképp mondom, mert nem erről szeretnék beszélni. Szerintem Gábor szerénységéből fakad, hogy ő, a Huba név gazdája, kis h-val írta ezt le, míg a Művészcsoportot nagy M-mel. A legszebb azonban csupa kisbetűvel, ahogy a meghívó színes oldalán látjuk. Tehát, mielőtt bármit belemagyaráznánk, a kis h tipográfiailag szebb. Ennyit az első szóról. A második szó: (– ígérem, nem megyek végig a meghívó szavain, legrosszab esetben a saját nevemhez érve mindenképp abbahagynám). Tehát a második szó: művészcsoport.  

 

Na erről érdemes beszélni egy kicsit. Itt most egy művészcsoport megalakulásának, bemutatkozásának, első fellépésének vagyunk a tanúi. Akik régebb óta járnak ide, tudják, hogy a csoport tagjai, a HUBA Galéria (ez tényleg nagybetű) állandó kiállítói, Mészáros Gábor barátunk közeli művészbarátai, s most ez a társaság, mondjuk így, intézményesen is művészcsoporttá nyilvánítja magát. Miért fontos ez? Ne menjünk bele. Mindnyájan tudjuk. S noha az egyéni kiállításoknak van általában nagyobb rangja, de azért azt az egyszerű dolgot se felejtsük el, hogy tartozni kell valahová, sőt, egy jó társaság minket is minősít. Barcsay Jenő így emlékszik a szentendreiekkel való találkozására: 1926-ban Makón voltunk a főiskolával művésztelepen, kaptam egy meghívást, hogy csatlakozzam én is a Szentendrei Festők Társaságához. Megkérdeztem Rudnay mestert, mit tanácsol és ő azt mondta: „Barcsay úr, fogadja el, mert valahová tartozni kell.” – Ennél bölcsebb dolgot most én se tudnék mondani. Itt most egy olyan művészcsoport megalakulását üdvözölhetjük, akiket egyfelől valami közös művészi ízlés fűz össze, másfelől a Galéria gazdájának személye, s még valami: mi magunk. Mi, vagyis ezeknek a kiállításoknak elég szép arányban állandó közönsége. Mi jó páran, innen ismerjük egymást, ily módon egyáltalán nem foghatjuk a véletlenre ezt az ismeretséget. Ezt most mi is megköszönhetjük kedves művészbarátainknak, akik eddig is sok örömet okoztak nekünk.  

 

Itt most a meghívóban következik öt név, Gábriel Ajna, Mészáros Szabolcs, Schaller István, Udvardy Emese és Zsédely Teréz neve. Őróluk van szó, köszönjük.  

 

Menjünk tovább: a következő szó: Praxis. Ez a kiállítás címe. Ez is egy olyan szó, amit érdemes egy kicsit megvizsgálni. A görög szó, pontosan úgy, ahogy ma is használjuk gyakorlatot, cselekvést jelent. A latin mondás szerint a bírósági gyakorlat (vagyis praxis), az nem más, mint a törvények értelmezése. A gyakorlat tehát micsoda? Értelmezés, interpretáció. Ezt talán könnyű belátnunk. Semmi nincs csak úgy, magában. A világ, a dolgok, az emberek, a kapcsolatok, a jelek konkrétan és szimbolikusan is: értelmezett dolgok. Az interpretáció a megértés lényege. És ettől kezdve válik mindez praxissá. Amit a művészek csinálnak: értelmezés. Amit mi csinálunk most itt: értelmezés. Megértési gyakorlatokat végzünk, hogy kissé intellektuálisan fogalmazzak.  

 

Mit is értelmezünk? Ezen a ponton elszakadok a meghívó sormintájától, s szeretnék a képekről beszélni. Mert végülis én ezt szeretem a legjobban.  

 

Amit valamennyiükben szeretek és értékelek, s kérem, próbáljuk meg mi is ezzel a szemmel nézni a munkáikat, hogy mindegyikük nagyon szeret festeni. Szereti a festést, mint technikát. Hogy miből látni mindezt? A képfelületek apró részleteiből. Hajoljunk bátran közel a képekhez! A festészet szemlélésének ez lényeges eleme. Ahogy egy regénynek, versnek, ízlelgetjük szavait, apró megoldásait; ahogy egy film egyetlen jelenete miatt képesek vagyunk az egészet végigülni újra és újra, ugyanezzel a türelemmel és időráfordítással kell néznünk a képeket is.  A kép felszínén olykor valódi drámák játszódnak le, festékfoltok gyűrődnek, torlódnak, mint kőzetrétegek. Lekopnak, újra rétegződnek, s mint valami ősrégi, földből kiásott lelet mutatják az időt, vagy inkább az idő illúzióját. Ebből a szempontból nagyon megszerettem Schaller István Pihenő című képét. Minden négyzetcentimétere más és más. Az ábrázolt téma alapján szinte semmi nincs a képen. Néhány pillangó a mozdulatlan tárgyakon, az üresnek ható enteriőrben, s közben hányféle ecsetkezelés, a fényes és koptatott felületeknek milyen változatos játéka. Mindez olyan változatos térrétegekben, hogy az egészet akár egy levakart plakátoszlopnak is láthatnánk. S ami a legszebb, az a kis kék négyszög a kép tetején.            

        Zsédely Teréz festői praxisát is ez a sokoldalúság jellemzi. A képeire applikált minták valójában az ábrázolt motívumokon alapuló mintázatok. Hogy mi volt előbb, a minta-e vagy a kép, szüntelenül gondolkodásra késztető probléma. Témái is kedvesek: a banális magyar világ ikonjai- elhízott emberek, panelek. Mégis bátran és eredeti módon nyúl a témához, magyarán sikerül elkerülnie a túlsúlyossághoz és a panelléthez tapadó összes sztereotípiát. Egy külön világot épít föl abból, amit már már a közeli múltunk szerencsétlen és perspektívátlan romhalmazának vélünk látni.            

        Mészáros Szabolcs mindig ugyanazt festi – mondhatnánk, de hát a nap is mindennap ugyanúgy kel föl. Nem elég izgalom ez? A víz, a Répce vize, lakóhelyének természeti környezete az ő képeinek témája. A természetet festi, de  mégsem tájképeket fest. Szinte egy természettudós figyelmével és kitartásával analizálja a folyó víz látványát. Színvilágában, a képei kidolgozásának nemességében, a téma és megfogalmazása iránti odaadásában van valami barokkos szenvedély, de benne van ebben a festészetben Mednyánszky László öröksége is. Azt hiszem, csobogó, habzó vizet senki nem tudott úgy festeni, mint Mednyánszky. Mészáros festészete ebből a szempontból méltó utóda Mednyánszkyénak, de természetesen Mednyánszky romantikából táplálkozó szimbolizmusa nélkül.

        Udvardy Emese festészetében is ott rejtőzik az a csaknem tudományos kíváncsiság, mint Mészáros Szabolcséban. A kicsi és a nagy az ő kedvenc problémája. Hogyan látható a kicsi nagynak, a nagy kicsinek, a kicsiben a nagy, vagy a nagyban a kicsi. Nem érdekes-e ez a hatalmas kesztyű, benne egy kicsi és egy nagy üveggolyóval, s e parányi dolgokban ismét a nagy egész visszatükröződéseivel? A Kert virágai ebben az alulnézeti ábrázolásban valami növényóriásnak látszódnak, s az Ajándék parányi szőttes darabja is a kicsi és a nagy viszonylagosságára céloz. 

        Gábriel Ajnát arcképfestőnek ismertem meg. Nagyon megszerettem egykori sárga, sapkás önarcképét. A merész színhasználatát, s a szemek szuggesztív tekintetét. Most is portrékat látunk tőle: a képzeletbeli kisfiú térben is elmosódó, alig azonosítható arcmását, a Csipkegalléros lány felnőttes barbárságát és a fehér boás lány kissé gyermeki egyszerűségét. Ajna portréinak feszültségét a gyermeki és felnőttes karakterek keveredése adja. Gyermekportréin felnőttes bölcsesség és szomorúság süt át, felnőtt képei pedig valóban babaszerű karaktereket mutatnak.            

 

Látjuk tehát, hogy mind az öt művész praxisában, értelmező gyakorlatában több a kérdés, több a viszonylagosságokra és viszonyokra való utalás, mint a primitíven egyszerű állítás. Az értelmezés izgalmáról szólnak ezek az alkotások, valódi, igazi festői kalandokról, olyan erővel, hogy szinte szétfeszítik ennek a kis kiállítóteremnek a falait.            

 

Örülök, hogy beszélhettem róluk, s kívánok sok sikert mindegyiküknek külön-külön is és Huba Művészcsoportként is.     

 

 

(Elhangzott 2008.szeptember 4-én, a huba Művészcsoport PRAXIS című kiállítása megnyitóján.)

 

Copyright HUBA Kft 2007 - Minden jog fenntartva!