Az ÉLETFOLYAM című kiállítás megnyitója:

Kopcsik István    

Tisztelt érdeklődő-vendégek, kedves barátaink!

Egy keleti bölcs gondolatait olvasgatva találtam rá arra a megállapításra, hogy az ember mindig tart valahová, ahelyett, hogy lenne valahol. Különösen igaz ez a nyugati típusú, iparosodott társadalmaink polgárainál, ahol az anyatermészet már-már külső idegen erőként jelenik meg, napi létküzdelmeink sokszor legyőzendő, máskor mellékes és időnként zavaró elemeként. Pergő ritmusú, rohanó életmódunk, fontosnál, fontosabbnak vélt dolgaink alig teszik lehetővé, hogy néha-néha megálljunk, rácsodálkozzunk magunkra és környező világunkra. Észrevegyük benne mindazt, ami valóban lényeges: az élet csodáját, változatosságát és számunkra szinte fölfoghatatlan összefüggéseit, folyamatosságát.

Ez a kiállítás egy ilyen pillanat! Az alkotó, Mészáros Szabolcs mélylátással, aprólékos finomsággal kidolgozott, különleges hangulatot árasztó képeivel erre ad nekünk lehetőséget!

Műveiből nem egyszerűen a természet tisztelete és szeretete sugárzik, hanem maga a természetazonosság. Nem véletlenül írja a kiállítást magyarázó mondataiban, hogy „életem ez, életem keskeny patakja, amely a hatalmas óceán felé siet”.

A művész Szombathelyen született,és ott is él. A művészet iránti érdeklődését és szeretetét otthonról hozta. Szakmai tanulmányait Budapesten a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában kezdte, majd elvégezte a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakát, mestere Károlyi Zsigmond volt. Fiatal kora ellenére eddig már több mint negyven csoportos és egyéni kiállításon vett részt.

2000-ben Székely Bertalan festészeti tanulmányi ösztöndíjban is részesült. Tájfestő művészete, szemlélete és technikája szakmai tanulmányok tárgya.

Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Rumi Rajki Műpártoló Körnek és 2005. májusától a szombathelyi Haladás Képzőművész Szakkör vezetője.

Jelen kiállítást alkotó képei a Répce patak valósághű festői ábrázolásaival üzeni nekünk, hogy egyetlen pillantás nem elegendő! Nem elegendő egyetlen pillantás a minket körülvevő környezetre, a természetre, családunkra, kedvesünkre, magunkra és egymásra. Ösztönöz arra, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk, és érezzünk is. Vegyük észre a legapróbb részleteket is. Merjünk az emberi kettősség - természeti-és társadalmi lénységünk, meghatározottságunk - tudatos felismerésével és elfogadásával rácsodálkozni világunkra. Merjünk örülni ennek a világnak.

Most itt, ebben a pillanatban, ebben a teremben is.

(Elhangzott 2007. december 4-én, Mészáros Szabolcs: ÉLETFOLYAM című kiállítása megnyitóján,

HUBA Bemutatóterem és Galéria, Bp.)