fej logo
BEMUTATÓTEREM : GALÉRIA : SZABADISKOLA
spacer spacer
BEMUTATÓTEREM
Termékek
Szolgáltatások
Referenciák
Referencia fotók
Kapcsolat
Nyitva tartás
spacer
GALÉRIA
Aktuális kiállí­tás
Korábbi kiállí­tások
Tevezett kiállí­tások
Aktuális eladási kí­nálat
Sajtómegjelenések
huba Művészcsoport
Kapcsolat
Nyitva tartás
spacer
SZABADISKOLA
Program
Jelentkezés
Kiadványok
Fotógaléria
Kapcsolat
Oktatási időpontok
spacer
A főoldalra
spacer
spacer
HUBA® Bemutatóterem és Galéria
1012 Budapest, I. Attila út 133. utcai bejárat
E-mail: hubakft@t-online.hu, fax: 355-4538, 225-8450, Mobil: 06/30/9663303

Kiállí­tó művész(ek): Adorján Attila, Babos László, Gábriel Ajna, Lajta Gábor, Mészáros Szabolcs, Schaller István, Szenes István, Udvardy Emese, Z. Szabó Zoltán, Zsédely Teréz
Kortárs enteriőr a Vérmezőn
A kiállí­tás megtekinthető: 2010-01-06 - 2010-02-26
Meghí­vó letöltése
Kiállí­tási lap letöltése
Kiállí­tott művek
Megnyitó
A kiállí­tás megnyitóján készült képek

 

 

Kortárs enteriőr a Vérmezőn című kiállítás megnyitója

 

    

Kedves Barátok, Jó Ismerősök!

 

 

 

Mindenekelőtt kívánjuk, legyen jó évük, legyenek egészségesek, legyen munkájuk, aminek ellenértékéből meg tudják újítani önmagukat és tisztességesen fenn tudják tartani családjukat. Legyen idejük, kedvük sok-sok művészi élmény befogadására. Mi ehhez igyekszünk szerény eszközeinkkel hozzájárulni.

 

A 35. kiállításunkkal, a szívünkhöz nagyon közeli festői témával kezdjük a 2010-es kiállításaink sorát.

Tárlatunk címe: Kortárs enteriőr a Vérmezőn. Már a korábbi kiállításainkon is számtalan témát, gondolatot ábrázoltak a kiállító Művészek. Hogyan illeszkedik ezekhez a témákhoz az enteriőr? Művészet iránt érdeklődők számára alapirodalom az 1943. karácsonyára megjelent, Bortnyik-Hevesy-Rabinovszky által jegyzett „ Kétezer év festészete, Festői témák története az európai művészetben” című album, mely a festői témákat 19 csoportba rendszerezi.

 

Az enteriőr kifejezés csak egy témakörben, az „alakok az enteriőrben”-nél szerepel, de a bemutatott festmények sora jelzi, hogy mind a bibliai témák, mind a képmások, önarcképek, a tevékeny, szórakozó, küzdő ember ábrázolása során milyen nagy hangsúlyt kap az épített belső környezet, az enteriőr ábrázolása. Az enteriőr megjelenítésének módja a festő művészettörténeti kora térábrázolásának jellemző mikéntjére is utal. A festményen „elhelyezett” attribútumok túlmutatnak a konkrét tárgyi ábrázoláson. Az enteriőr kialakítása és az enteriőrben megjelenített fény-árnyék hatások az egész festmény mondanivalójának szerves részét képezik.

 

Tudjuk, hogy egy folyamatosan változó világban élünk, melyben értékeink újraértékelődnek, életviteli szempontjaink újabb hangsúlyokat kapnak és ez változást eredményez az épített környezetünkhöz való viszonyunkban is.

 

Nem állítom, hogy ne változott volna az ember viszonya az elmúlt évtizedekben, évszázadokban a táblaképekhez. Nem állítom, hogy a táblaképek témáinak csoportosítására ma is tökéletesen aktuális lenne a fenti, 1943-as album csoportosítása. De azt határozottan gondolom, hogy változatlanul nagyon fontos az ember által épített tér, amiben élünk, tevékenykedünk. Ennek az épített térnek a kialakítását megelőző - intuitív művészi alkotómunka révén történő - ábrázolása, továbbá a már kialakított tér művészi rögzítése táblakép formában (is) most is aktuális, mert az ember élettereinek kialakítása az emberi alkotó tevékenység egyik csúcspontja.

 

Nézzük a kiállított Műveket a Művészek neveinek abc sorrendjében:

 

Adorján Attila (1968) Kisvárosi hotelszobájában két, talán unatkozó kedves lányt ábrázol. A hotelszoba kevés részlettel történt ábrázolása az egyszerű, hétköznapi örömre hívja fel figyelmünket. Nem kell mindig mindenáron „aktívkodni”. Időnként csöndes mélázással is meg tudjuk találni földi örömeinket. És innen, az egyik első „képi olvasatból” továbbvezet figyelmünk az ágytakaró és az ajtó szemet gyönyörködtető színárnyalataira. Örömmel emeljük be a Művész által ábrázolt enteriőrt a saját virtuális és valóságos életterünkbe.

 

Babos László (1947) meleg barna tónusokkal festi szobabelsőjét 1971-ben 24 évesen. Ilyen festői érzékenységgel akkor fest a művész, ha a saját életterét szeretné megörökíteni az utókor számára. A szem átlényegülten megpihen az ablak kékjén, a fali szőttes mintáján, érezzük, hogy jó lehetett itt lenni, itt élni.

 

Gábriel Ajna (1978) Műterem enteriőr című festményében az idősebb generációk fiatalokban való továbbélésére eszmélünk. Ajna szinte egy családi filmet fest, melyben a megjelenik az orvos Nagypapa földgömbje, a Nagymama portréja, a nippek az asztalon, Ajna gyerekkori babái a kép középpontjában és a háttérben a nedvesedő, leomlani készülő falak. Ez a kép Ajna műtermi élettere és egyben finom lelkének objektivációja.

 

Lajta Gábor (1955) Lábak között című festménye a kiforrott Művész remeke. Realistán ábrázol egy igen szép Hölgyet úgy, hogy a festői ecsetvonások a képet szemlélő által megszokott, a képtől való 1-2 m-es távolságnál állnak össze egyfajta képi Gyönyörré. Nem kell bonyolult gondolatokat keresgélnünk Lajta Gábor festményét szemlélve, egyszerűen feltolul bennünk az életöröm érzése: Milyen jó dolog élni és embernek lenni!

 

Mészáros Szabolcs (1975) Szorongó című festményén egy fiatal lány ül félrefordított fejjel. Hogy szorong, azt csak a Festő által adott címből tudjuk. A képen a barna, a sokak által unalmasnak tartott barna szín virtuóz módon megjelenített árnyalatainak izgalma jelenik meg. A barnák egy valódi, de sejtelmességében mégis felismerhetetlen teret ábrázolnak, benne egy valódi, a képzeletünk által megrajzolhatóan gyönyörű nővel, akivel kapcsolatban szeretnénk, ha úgy szorongana, hogy ez talán nekünk is jó lenne.

 

Schaller István (1970) Vetett ágy című képe egy kis szójátékra is alkalmat ad. A honlapon való rögzítéshez ékezet nélküli file-címek szükségesek. A triviális megoldás itt a „vetettagy” volt. Mennyire jellemző István képeire a vetett agy! Az olyan agy, mely képes az érzékelhető valóság és a metafizikai valóság között rendre áttűnni. Olyanok az odavetett párnák, mint az igaziak, de ha nem szorítom oda a szememmel az ágyhoz őket, akkor ellibbennek és furcsa bolyhos, puha síkokká válnak. És hogy ne legyen mindez olyan egyértelmű, még bele is karcolt az egyikbe.

 

Szenes István (1946) Ybl-díjas belsőépítész, a Magyar Belsőépítész Egyesület elnöke, egy pici, Biliárdszoba című, papír-filc-akvarell technikájú művét tudjuk most Önöknek bemutatni. Figyeljék csak a vékony fekete vonalak lendületét, a határozott rajzos  művészi mozdulatokat és az elkészült művön a csak nagy Művész által megrajzolható, rögzíthető finom térarányokat! Legutóbb 2009. novemberben volt egy nagyszabású, impozáns kiállítása az Építőművészek Szövetségében. Kiváló belsőépítész, de számomra Festő is a javából. Erős, példamutató akarata és a sors úgy hozta, hogy az ország egyik meghatározó, kiváló belsőépítésze lett. Olyan enteriőröket tervez és felügyel a megvalósításukra, melyek az egész magyar közösség szépérzékét tudják befolyásolni.

 

Udvardy Emese (1977) Batisztpárna, selyempapucs festményére nézve és utána behunyva a szemem, úgy érzem, mintha Emesét is ott látnám álmodni a párnán. Figyeljék meg a rózsaszín felületet, mintha látnánk a parányi kiemelkedéseket, a mélyedéseket. Mikor láttunk, ha egyáltalán valaha is, ilyen - egyszerre homogén és mégsem az - felületet. És hogy „cselekmény” is legyen a képen, ott a gyönyörűen megfestett papucs. Ez a kép látszólag semmi, de ha a szívünkkel simulunk hozzá, akkor a Minden.

 

Z. Szabó Zoltán (1968) Ifjúkori önarckép című festményén az előtérben egy férfialakot, a háttérben egy semleges nemű alakot látunk. Ilyenek Zoli képei, a semmiből felbukkanó, előtűnő, majd felszívódó árnyak, tulajdonképpen rezdülések csupán. Az olaj-vászon kép a rezdülések filozófiai tartalmára utal és ezt az érzést erősítik a párhuzamos fénycsíkok és a homogén zöldes árnyalat. A kisebb, Este című képen egy realistán ábrázolt szép nőt látunk telefonálni, a szemeimet itt a háttér csillogó fényei is rabul ejtik.

 

Zsédely Teréz (1978) Ataraxia I. és Ataraxia II. című festményein a lakótelepi lakás belső tere elevenedik fel. Úgy ábrázolja ezeket a tereket, hogy szeretettel fedezzük fel korábbi évtizedeink jellemző bútorait, tárgyait. Derülünk a képen és derülünk magunkon, az emlékeinken. Nem hiszem, hogy létezne magasabb szintű küldetése egy művésznek annál, hogy örömteli emlékeket ébreszt bennünk a saját korábbi életünkkel kapcsolatban. Teri mindezt az emlékidézést olyan modern festői eszközökkel, egyvonalas figurákkal, a figurák és az épített környezet egymásba olvadásával éri el, ami a legmodernebb művészet élvonalába emeli.

 

Tíz festő tizenkét képét mutatjuk be itt és most Önöknek. Az én lelkemben ezek a képek az idézett 1943-as könyv „enterőr alakokkal” című fejezet illusztrációinak folytatásai is lehetnének. Gratulálok a Művészeknek!

 

Harmadik gondolatként szeretnék beszélni az enteriőrtéma aktuál társadalomfilozófiai összefüggésiről is. Az ábrázolt enteriőr rólunk szól, a mi életterünkről. És arról is, hogy egy társadalmi együttműködés részei vagyunk. Alkotunk, értékeket hozunk létre, és az értékek cseréjéből fedezzük egyéb igényeinket. Azt állítom, hogy az életminősége javul annak, aki egyedi műtárgyakkal veszi körül magát.

 

Már Thomas Hobbes (1588-1679) angol filozófus is úgy vélte, hogy az állam feladata, hogy neveléssel, fegyelmezéssel elérje azt, amire az emberek maguktól nem képesek. Én arra is gondolok, hogy az állam aktív nevelő hatást fejthetne ki az emberi együttműködés aktuális megvalósítandó módozatairól. Vajon miért nem nyilvánvaló az emberek gondolkodásában - különösen azokéban, akiket a közösség tart el -, hogy úgy kell szervezni az életet, hogy mindenki hozzáférjen a munkához és élvezhesse a munkája ellenértékéért szerzett javakat.

 

Különös módon még művészettörténet oktatók, egyetemi tanárok, művészettörténeti vezető szakemberek között is vannak olyanok, akik nem tartják fontosnak, hogy műtárgyak tömegesen kerüljenek az egyéni otthonokba. Azt örömmel nyugtázzák, hogy a közösség tartja el őket és azért lehet fizetésük, mert sok fiatal művészi hivatást választ és ezért lehet Őket tanítani, Róluk tanulmányokat írni, révükön tudományos fokozatokat szerezni, stb. De a fiataloknak meg kellene élniük ebből a hivatásból és a közösségi, múzeumi, intézményi megrendelések és elhelyezési helyszínek nem elegendőek ennyi művész által alkotott műtárgy méltó sorsához.

 

Nagyon szeretném, ha a közhatalom foglalkozna azzal is, hogy ha már ennyi Művész képzését vállalja, akkor határozza meg, hogy hova kerüljenek a Művészek alkotásai.  Nem tudok elképzelni más megoldást, mint azt, hogy egy megfelelő diskurzus lefolytatása után ismét életmóddá váljon az egyéni otthonok igényesebb kialakításán való fáradozás.

 

Kívánom, hogy sok örömük legyen az egyéni otthonaikban!

 

Köszönöm a Művészeknek, hogy segítettek létrehozni ezt a művészfejedelmi kvalitásokat csillogtató kamara kiállítást!

   

Mészáros Gábor

    

 

(Elhangzott 2010. január 5-én, a Kortárs enteriőr a Vérmezőn című kiállítás megnyitóján, HUBA Galéria (NÉZHELY), Bp.)

Copyright HUBA Kft 2007 - Minden jog fenntartva!