A huba Művészcsoport kiállításának megnyitója a Szófiai Magyar Kulturális Intézetben

Prof. Oleg Gochev

a Szófiai Képzőművészeti Akadémia Professzora    

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretném figyelmükbe ajánlani a magyar huba Művészcsoport PRAXIS elnevezésű kiállításának képeit. A gyűjtemény 25 festményt mutat be, 5-5 képet a budapesti HUBA Galéria kis művészcsoportjának 5 művészétől. Függetlenül attól, hogy első közös kiállításuk a múlt év szeptember 4-én nyílt meg, a festők önállóan és a csoportban is rendkívül lendületesek és ma, csupán 6 hónappal később, művészi ismerkedésük a világgal elérhető Szófia kulturális közönségének számára is.

Az első benyomás, amit műalkotásaik adnak: a reális világ levetítése, amely a festészet fő témája. Művészetük tükrözi a valóság egyes részleteit: a természetet, a várost vagy az emberek mindennapi életét. Az itt látható képek újra bemutatják a különböző érzelmek széles skáláján a magyar festészeti hagyományok örök színteljes értékeit a motívumok és témák választásában, és az expresszionista kifejezőeszközök használatában. A néző menedéket találhat ezekben az alkotásokban, amelyek nem csupán felfedik a valóságot, de benyomásokkal, asszociációkkal, titokzatos formákkal vagy a legkülönbözőbb művészi meglátásokkal költőien ki is egészítik azt.

Bár a művészek fiatalok, kiknek művészete az elkerülhetetlen fejlődésre van „ítélve”, nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy ne mutassam be őket egyenként.

Udvardy Emese (1978-, Budapest) képei a formák talányos kombinációival nyűgözik le a nézőt, amelyek az elmúlót és az örökkévalót egy érzékeny teljességbe egyesítik.

Gábriel Ajna (1978-, Budapest) művészi állásfoglalása olyan alkotásokat inspirál, amelyek a friss színes életöröm és a tematikus misztikusság különös keveréke.

Mészáros Szabolcs (1975-, Szombathely) művészi világa amennyire érzékeny, annyira mély tiszteletet fed fel a mindenkit körülvevő természet iránt, amelyet a művész finom mértéktartással és ízléssel át is alakít.

Schaller István (1970-, Budapest) művészete is hasonló, ám a csendéletek alkotásánál ő is meghatározottabb festői formulákat használ, amelyek az impresszionizmusba hajlanak, valamint absztrakcióba a tájképek és portrék esetében.

Zsédely Teréz (1977-, Győr) egész sorozatba rendeződő képeinek energikus expresszív ereje meglepően hétköznapi jeleneteket mutat be a mindennapokból.

Szeretném megköszönni a Magyar Kulturális Intézetnek, hogy újra lehetőséget adott mindnyájunk számára – kik valamilyen kapcsolatban állunk Magyarországgal és a magyar néppel vagy érdeklődünk irántuk -, hogy a fiatal magyar művészek e kamara-jellegű, minőségi kiállításával elérhetővé tették a hozzánk közelálló, de ezzel együtt eltérő kultúrát.

Köszönöm az Önök figyelmét, és a megtiszteltetést, hogy én nyithattam meg ezt a kiállítást, és merem remélni, hogy élvezni fogják!

(Elhangzott 2009.február 11-én a Szófiai Magyar Kulturális Intézetben a huba Művészcsoport PRAXIS című kiállítása megnyitóján)