fej logo
BEMUTATÓTEREM : GALÉRIA : SZABADISKOLA
spacer spacer
BEMUTATÓTEREM
Termékek
Szolgáltatások
Referenciák
Referencia fotók
Kapcsolat
Nyitva tartás
spacer
GALÉRIA
Aktuális kiállí­tás
Korábbi kiállí­tások
Tevezett kiállí­tások
Aktuális eladási kí­nálat
Sajtómegjelenések
huba Művészcsoport
Kapcsolat
Nyitva tartás
spacer
SZABADISKOLA
Program
Jelentkezés
Kiadványok
Fotógaléria
Kapcsolat
Oktatási időpontok
spacer
A főoldalra
spacer
spacer
HUBA® Bemutatóterem és Galéria
1012 Budapest, I. Attila út 133. utcai bejárat
E-mail: hubakft@t-online.hu, fax: 355-4538, 225-8450, Mobil: 06/30/9663303

Kiállí­tó művész(ek): Adorján Attila
Tér, test, textúra
A kiállí­tás megtekinthető: 2007-03-02 - 2007-03-30
Meghí­vó letöltése
Kiállí­tási lap letöltése
Kiállí­tott művek
Megnyitó
A kiállí­tás megnyitóján készült képek

ADORJÁN ATTILA: TÉR, TEST, TEXTÚRA című kiállításának megnyitója 

Muladi Brigitta: Valódi képek, hamis testek  

Ezt a címet Hans Belting adta egyik írásának, amelyben felrója az emberiségnek, hogy saját testét már-már a körülötte áramló fotókkal és virtuális képekkel pótolja. A „hamis testek” kényszerűen megszabadítanak bennünket a magunk képétől, lenyűgözőbbek nálunk, helyünkbe lépnek.

 

Adorján Attila művészetének alapjává vált az a módszer, hogy a hozzá érkező képek közül válogat, tehát ezeket a látszattesteket vonja be a festészet területére, és ezzel a gesztussal a képek uralmától ő maga veszi át az irányítást.

 

A talált képek, így a maga alkotta világ szimbólumaivá lesznek és eszközökké, amelyeken keresztül  kifejezi a festészethez való aktuális viszonyát. A festő által értékelt, kiválasztott képek bevonnak a „képiségről” való tudásba, úgy, hogy a valódi világról készült látszatképek és a művészet univerzumában történt események, melyek Adorján Attilára hatottak – egymásra vetítődnek a festményeiben.

 

Interpretálásában azonban a testek, alakok nem válnak valóságosabbá, mint a fotókon, sőt…a festő tovább szintetizálja a látványt, a szubjektum teljesen eltűnik az ábrázolás mögött, és ez már a kritikájává avatja a képeit annak a jelenségnek, amit tulajdonképpen maga is használ. Annak a kiüresedett, tartalmatlan világképnek, amit ezek a személyiség és szubjektummentes  nőalakok képviselnek. A festő állásfoglalása ugyan a művészet territóriumán belül marad, de a kiállítótérben nyilvánossá válik és elgondolkodtat…

 

Belting szerint ezek a képek elvitatják tőlünk a test-tapasztalatot és a képtapasztalatot nyújtják helyette. Egy festőnek ez egy természetes közeg, ő képekben gondolkodik, véleményét ezeken keresztül közli. De nemcsak a köznapi képeket használja forrásként, hanem a művészettörténet képeit is. Egyik példaképe Tim Eitel, akinek hatása éppen ezen a kiállításon válik nyilvánvalóvá. A nőalakok kilépnek zárt világukból, és egy meghatározatlan külső térbe helyeződnek. A szimbolikus változás a képtérben kifejezi a festő érdeklődésének tágulását, és azt a törekvést, hogy saját imaginárius, képzelt terét alkossa meg. Így az eddigi készen kapott belső teret valóságos térként kezeli, amelynek saját mélysége, kiterjedése lesz.

 

Ennek a festői problémának a megoldása, hogy miképpen érzékeltesse egy tér, egy táj képzetét, hogyan helyezze bele a „talált” alakot, az eddigieknél önállóbb munkát követel a művésztől, a realista-ábrázoló jelleg már-már absztrakttá alakul át, ahogy azt az előző retró-sorozatánál is láthattuk, például a borsóválogatóknál.

         Attilával folytatott beszélgetésünk során elmondta, hogy egyre jobban érdeklik ezek a hátterekben alakuló formamentes festészeti megoldások, de én most itt is megragadnám az alkalmat arra, hogy arra biztassam, ne adja fel a figurativitást, a képei fontos kérdést feszegetnek, hiányoznának, ha nem lennének, és ezen a tőle megszokott gondolatmeneten belül is talál magának még megoldandó festői problémát.  

 

   

( Elhangzott   2007. március 1-én,     Adorján Attila   kiállítás    megnyitóján,

HUBA Bemutatóterem  és  Galéria, Bp.)

Copyright HUBA Kft 2007 - Minden jog fenntartva!